Edzések, versenyek, tervek

2016. Már nagyon szerettem volna egy jó kis versenygépre szert tenni

Április 17 – én elindultam a budapesti Vivicittá városvédő futáson ahol a 4. helyet szereztem meg, ami nagyon zokon esett, mert csak komolyabb gépekkel előztek meg. Ekkor határoztam el, hogy nem jó ez így vennem kell, egy jó gépet többet nem maradhatok le ennyire. Júniusra találtam az interneten, egy eladó bringát Németországban, amit sikerült megvennem.

Budapestre érkezett meg a futárszolgálat az új vassal ahová nagy izgalommal mentem érte. Úgy csomagoltam ki, mint egy gyerek a karácsonyi ajándékát. Azonnal összeraktuk és ki is próbáltam. Hát mit ne mondjak eszméletlen érzés volt. Ahogy hazaértünk Debrecenbe itt is még az este mentünk vele egy nagyobb kört. Kimentünk a „békás” tóhoz ahol találkoztunk fiatal bringásokkal, akik csodálkozva néztek milyen szerkezet ez és egyikőjük biztatva a többieket felkiáltva: “nézzük már meg – tudod az a fekvő g*cit”:)

Innentől már rendszeresen jártam ki edzeni

Pallagra, ahol összebarátkoztam a bringásokkal is. Nézegettem a hirdetéseket és véletlenül akadtam egy versenyre történetesen a magyar bajnoki kiírásra. Egyből kaptam a telefont, mert az utolsó nap volt a nevezésből már hívtam is a megadott telefonszámot.

“jó napot kívánok ez és ez vagyok, szeretnék jelentkezni a versenyre”
Milyen színekben indulna? Hangzott a válasz.
Hát én nem vagyok egyesületi tag válaszoltam.
Akkor nemsokára visszahívom és megmondom indulhat-e. – Csörgött is a telefon és azt mondták szeretettel várnak.

Nahát, gyerünk az edzésekkel, hatalmas izgalommal indultam az OB-re.

Bemutatják a versenyzőket, ott van a tavalyi bajnok, egy régi bajnok, aki ugyan másik kategóriában van és már visszavonult, de meggondolta magát és ismét versenyez. Rajthoz állunk, és nekilódul a mezőny.

Egy rövid egyenes után egy derékszögű jobb kanyar majd szépen elindul felfelé az út. A visszatért bajnok szépen húz el a mezőnytől, nem tudtam, hogy a többiek taktikáznak, vagy mi van, de gondoltam ennél én is tudok jobban menni, gyerünk utána. Nem ismertem a pályát, de mire felértem a dombtetőre a visszapillantóban már nem láttam a többieket. Annyira izgultam, hogy nem tudtam, hogy csak azért vagy, mert tényleg lemaradtak. Két kör csak azt kell kibírni és csak nyomtam és csak nyomtam. Beértem a célba és megnyertem a kategóriám H4 magyar bajnoki címét.

Vélemény, hozzászólás?