Irány a ciprusi edzőtábor

2017. január elsejétől leigazoltam a BVSC Zugló egyesületéhez.

Az edzőm Illés Erika. Itt a tél nagy hó és kifejezetten hideg -20 fok odakint lehetetlen edzeni. Erikától kaptam egy görgőt így lehet bent a szobában is edzeni. Úgyhogy edzés a szobában, ami azért nem a legjobb, kicsit unalmas meg nincs egy kis szél, ami leszárítaná az izzadságot az emberről, minden edzés után egy lavór víz van alattam.

Felröppent a hír, hogy lehetséges egy edzőtábor Cipruson. Egy kis huzavona és még több változás után teljesülnek az álmok és irány Ciprus. Még soha nem voltam edzőtáborban és még soha nem voltam Cipruson.

2017. február 23. – március 5.

Egy nagyon jó hangulatú és munkás edzőtáboron vagyunk túl. Nagyon jó bringás időt fogtunk ki. Nincs hideg és nincs túl meleg sem. Tekertünk közel 800 km-t.

Nagyon hasznos volt, a végére úgy éreztem magam, hogy ölben haza tudnék hozni egy hatalmas pálmafát is. Aztán mikor hazaértünk még mindig nincs az az igazán jó idő így vissza a görgőre.

2017. április

Végre itt a jobb idő ki lehet szabadulni az utakra, lehet kint edzeni. Április 9. Itt a várva várt Vivicittá végre visszavághatok a tavalyi kudarcért. És persze sikerült, visszavágtam! Első helyezés.

Vissza az edzésekhez, napi 60 – 80 km edzés. Az úton már ismerősként üdvözöljük egymást az igazi bringásokkal, akik szintén eddzenek és gyűjtik a kilométereket. Erika utasításait követem az edzéseken. Szépen haladok, de jó lenne egy társ, aki hasonló feltételekkel teker, és együtt tekerhetnénk. A szövetség ígérete szerint az évben elmegyünk 3 Európa kupára és egy világkupára. Ezek kiválasztásra is kerültek, de itt is állandóan változnak a dolgok.

2017. április 22 – 23

Eljött az első igazi verseny ideje az első nemzetközi versenyem. Jobban izgulok mint eddig. Megnéztük a pályát az időfutam egy hegyen van átlag 6 % emelkedő felfelé több mint 5 km-en keresztül aztán vissza. Ez első gondolatom az, hogy nem tudom megcsinálni. Debreceni révén nincs még egy kis dombocska sem a környéken, hogy hegyi versenyre gyakorolhassak. Arra gondoltam, hogy lehetetlen, hogy oda kelljen felmenni hát végül is bénák vagyunk, hogy mennénk már oda fel. De semmi kétség ez a pálya ezt kell megcsinálni. Elindultam. Az első 400 méter után alig kaptam levegőt, kiszáradt a szám és azon gondolkoztam, hogy feladom, de egyre jobban bemelegedtem és csak forgattam és forgattam. A szerpentines szakaszon a hajtűkanyarokban azt vártam, hogy mikor jön már a még meredekebb szakasz, mert verseny közben nem is tűnt annyira vészesnek. Egyszer csak látom, hogy a kísérő motorosom megfordul.

Felértem!

Innen már csak zúgás lefelé. Az járt a fejembe, hogy csak óvatosan, mert itt hatalmasat lehet bukni keresztül a szalagkorláton és lefelé a szakadékba. Kicsit féltem is és gyakorlat hiányában csak 60 km/h sebességgel mertem engedni lefelé (a csapattársam 70 fölött zúgott lefelé). Végül sikerült megszerezni a 11. helyet.

Másnap mezőny futam.

Nekilódult a mezőny a kanyargós városi pályán. Először hallottam a teli karbonkerekek búgását, amint elmentek mellettem annyira félelmetes hangjuk van, mintha egy vonat zúgna el melletted. Az egyik kanyarban majdnem borultam az mentett meg, hogy hirtelen lecsaptam a kezem így csak a bringa oldalát húztam meg kicsit, de a borulást kivédtem. Itt is 11. lettem így az összetettben is a 11. helyen végeztem. Nem is rossz az első nemzetközi versenyen. A csapatból is én lettem a legjobb helyezett. Sajnos éppen nem jár pont a helyezésért ugyan is csak az első 10 kap pontot. 🙁 Hazaértünk és irány tovább az edzések.

Végre az első világkupa futam 2017. május 12 – 14

Kiosztották a mezeket és először vehettem fel a válogatott mezt. Felemelő, elmondhatatlan érzés! Péntek, szombat van a verseny, de már kedden el kell utaznunk, mert szerdán orvosi vizsgálat ahol kategorizálják az embert és ez határozza meg igazán, hogy mely kategória ahol versenyez az ember.

Itt írnék a kategóriákról:

  • Vak és látássérültek számára pilóta segítségével tandem kerékpáron (tandem B).
  • Kerekes székesek számára (Kézibringa) a sérülés mértékétől függően H1, H2, H3, H4, H5.
  • Csonkoltak kategóriái, a csonkolás mértékétől függően C1, C2, C3, C4, C5
  • Hemiplégiában (bénulásos megbetegedésben szenvedők) T1, T2 kategória

Maradtam a H4 kategóriában.

Világkupa révén itt már igazán komoly mezőny jött össze, olimpiai bajnokok, világbajnokok. Az időfutam egy nagyon gyors pályán történt alig volt kanyar odafelé egy enyhe lejtő ahol igazán lehet ereszteni 50 km/h körüli tempóval visszafelé ugyan azon az alattomos kis emelkedőn felfelé. A versenyen a 30. időt értem el. A mezőny verseny egy városi kanyargós, emelkedős pályán ahol a befutónál még macskakő is van az esőről nem is beszélve. Bőrig áztunk és a vizes szemüvegben alig láttunk végül a 29. helyen végeztem. Van még mit tanulni és van hová fejlődni!

Újra itthon és irány Pallag, irány az edzés.

Vélemény, hozzászólás?